A Test maga mulandó ugyan, ám a cselekedetek, amelyeket véghezviszünk benne, örökre szólnak.
Minden egyes szavunknak és tettünknek szerteágazó következményei vannak. Ezek mindegyikét nem lehet előre felmérni, így annyit tehetünk, hogy igyekszünk a lehető legjobbra, leghelyesebbre törekedni.
A jó és helyes cselekvés alapja pedig a külső-belső harmónia: a Test, a Lélek és a Szellem egyensúlya.
Teljesen másképpen látja a világot az az ember, aki összhangban van önmagával – s ezáltal a Mindenséggel –, mint az, aki méltatlan korlátok közé szorítva érzi magát a testében.
Az ebből eredő idegenségtudat, a valóságtól történő eltávolodás a komplexusokkal együtt olyan beszűkült tudatállapotot hoz létre, ami gátolja a kiteljesedést minden szinten.
Hiszen hogyan is érkezhetnének méltó dolgok, lehetőségek és emberek az életünkbe, amíg méltatlannak éljük meg a saját Testünket?
A Testtudatosság, vagyis a Test és a Tudat minden eddiginél áldásosabb összekapcsolódása igazi szintlépést tesz lehetővé, aminek az egyedi, senki máséhoz nem hasonlítható Mennyei Forma elérése „csupán” az egyik csodálatos eredménye.
Lépéseid és mozdulataid saját lépésekké és mozdulatokká lesznek, de gondolj csak bele: ugyanez érvényes a szavaidra és a cselekedeteidre!
Készen állsz a létezés magasabb szintjére?
Szeretettel,
Alexandra